Nagycsütörtöki szentmise a lábmosás szertartásával

A zsidók húsvéti lakomája az Egyiptomból való szabadulás ünneplése: a tanítványok az utolsó vacsorán erre emlékeznek. Ennek az alkalomnak a történéseit idézzük fel a nagycsütörtöki szentmisén, ahol megjelenítik Jézus példáját, aki megmosta tizenkét tanítványának lábát. Ez a gesztus nem csak jelképes, hiszen általa Jézus a saját személyén keresztül adott példát a felebaráti szeretetre és az alázatosságra.

Az utolsó vacsorán Jézus önmagát adta tanítványainak, az emlékezésen keresztül pedig minden keresztény hívőnek. „Ez az én testem” és „ez az én vérem” – halljuk szavait a kenyér és a bor felajánlásakor. Jézus saját testét adta áldozatul értünk, vére pedig lemossa bűneinket és az örök halált.

Az utolsó vacsorára emlékező szentmise végén a miséző pap minden díszítést eltávolít az oltárról, mely annak jelképe, ahogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget egy külön kápolnába viszik, ott őrzik a nagyszombati vigília szentmiséig. A szertartásnak csendben, a nép elbocsátása nélkül van vége.

Nagycsütörtökön András atya első alkalommal végezte templomunkban a lábmosás szertartását. Jézus az utolsó vacsora előtti lábmosással fejezte ki végtelen szeretetét tanítványai iránt. Majd miután már mindent tudtul adott tanítványainak, amit az Atya rábízott, új testamentumául hagyta övéire: “Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”