A korábbi évek hagyományai szerint a Szent György-templomban péntekenként 18 órától imádkozzuk Jézus Krisztus keresztútjának állomásait.
A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz Jeruzsálem óvárosában (Via Dolorosa), amelyen Jézus a keresztet hordozta. Egy régi hagyomány szerint Mária, Jézus édesanyja gyakran végigjárta ezt az utat Fia feltámadása után, hogy így emlékezzen meg szenvedéséről. Néhány hű tanítvány kíséretében lassan és elgondolkodva ment rajta végig, fel a Golgotára és a sírbolthoz.
A középkorban már igen látogatott volt a keresztút, melynek mentén a XV. században 12 márványtábla jelezte Jézusszenvedésének történéseit, melyeket stációknak vagy állomásoknak neveztek. A zarándokok egy kis szünetet tartva megálltak az úton, a táblák előtt, hogy imádkozzanak és elmélkedjenek Jézus keresztútjának eseményeiről.
Ez a lélekemelő keresztúti imádság a szentföldi zarándokok révén került Nyugat-Európába, ahol az 1600-as években alakult ki a keresztúti ájtatosság mai formája a 14 stációval. Rómában, a Colosseumban 1750. december 27-én állítottak fel keresztutat, melyet mindmáig, rendszerint a pápák vezetésével járja a hívő nép nagypénteken este, gyertyafény kíséretében.
A keresztút tisztelete és gyakorlata ezt követően egyre nagyobb mértékben elterjedt a keresztény országokban. Mivel a legtöbb hívőnek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a falvakban, városokban élők maguk kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára. A rendszerint valamely templomhoz közeli, szabadtéri keresztutakon minden állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelő felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken embernagyságú szobrok szemléltetik az egyes stációk történetét.
Napjainkban már minden katolikus templomban található egy megszentelt keresztút, melyen az állomásokat 14 vagy 15 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi.