A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke személyi változásokat rendelt el 2017. augusztus 1-től az egyházmegyében, amely egyházközségünket is érintette. A rendelkezés szerint TÓTH LÁSZLÓ ATYA a nyíregyházi társszékesegyház plébániájáról érkezett a Megtestesülés plébániára és a józsai SZENT GYÖRGY-TEMPLOMBA. Visszatért Debrecenbe, ami nem ismeretlen helyszín az atya számára, hiszen korábban 11 évig élt és szolgált itt: 1998-as papi felszentelése után három évig a Szent Anna-székesegyház káplánja, majd később öt éven át Bosák Nándor püspök atya titkára, majd négy évig a Szent István-templom plébánosa és a püspökség irodaigazgatója volt.
-Egészen profán ez a körülmény, nincs benne semmi különleges, de hiszek abban, hogy a Szentlélek működik az egyházban és az én személyes életemben is, és hogy a Szentlélek működése áll amögött, amiért nekem most ide kellett jönnöm. Én kértem a felmentésemet a nyíregyházi plébánosi szolgálat ellátása alól, és Palánki Ferenc püspök atya helyezett ide, Debrecenbe és Józsára. Az első érzésem, nem a várakozás volt, hanem picit a félelem, mivel Felföldi atya után érkeztem ide, és az köztudott tény, hogy ő milyen jó lelkipásztor, és bizony magasra tette a mércét. A félelmem pedig arról szólt, hogy képes vagyok ezt a magasra tett lécet megugrani, hogy meg tudok-e majd felelni az elvárásoknak. Aztán szép lassan ez az érzés lecsendesedett bennem és próbáltam inkább arra figyelni, hogy itt is szerethető emberek élnek, akik, ha megtapasztalják azt a szeretetet és azt a szolgálatkészséget, amivel én érkeztem, akkor biztosan egymásra találunk majd, és megtaláljuk azt a közös hangot, amellyel együtt végezhetjük a feladatainkat és szolgálatunkat Istenért.
A fiatal plébános az új szolgálati helyén most azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy megismerje a két egyházközséget, azok felépítését, működését, közösségeit, embereit.
-Idősebb pap bácsik szokták mondani, hogy amikor új helyen kezdünk szolgálni, kb. 1 évet rá kell szánni arra, hogy megismerjük az új helyet és az új körülményeket. Természetesen én is szövögetem a terveimet, de ezeknek még nem adok nagy teret. Most az a feladatom, hogy megtaláljam azokat az embereket, csoportokat, fórumokat, akikkel együtt tudunk tervezni és dolgozni. A közösen gondolkodás híve vagyok, mert egy közösség életével kapcsolatosan egyedül nem lehet tervezni és gondolkodni, csak a közösségi tagokkal a hívekkel együtt.
Szokták mondani, hogy a pap is ember, szüksége van feltöltődésre, félretenni néha a napi rutin teendőket. Ön hogyan kapcsolódik ki?
-Számomra nagyon fontos a családom: édesanyám, az öcsém, a bátyám és családjaik. Valószínűleg velük többször lehet majd találkozni a plébánián amikor meglátogatnak. És bevallom a foci nem áll távol tőlem, bár kevesebbet űzöm, mint nézem, de szeretem a kikapcsolódásnak ezt a formáját. Nagyon szeretem a kirándulásokat, a természetet, különösen a hegyeket szeretem! Egy-egy túrára mindig kapható vagyok! De nagyon közel állnak hozzám a fiatalok, a gyerekek, és keresem is velük a hangot, a kapcsolódási pontokat, a találkozási lehetőségeket. Korábbi szolgálati helyeimen is fontos szerep jutott a gyerekekkel, fiatalokkal való kapcsolatomnak, mindig nyitva állt és áll előttük ma is a plébánia ajtaja, bármikor bejöhettek, sok-sok közös programot szerveztünk.
A Zsoltárok könyvéből választott papi jelmondata az 1998-ban Debrecenben történt pappá szentelése óta vezeti és irányítja László atya életét: Taníts meg akaratod teljesítésére, mert te vagy az én Istenem! A jó lelked vezessen az egyenes úton! (Zsolt 143,10)
-Ez a gondolat segít a papi pályámon, mert abszolút tanítgat a Jósiten. És én hol jótanuló, hol rossztanuló vagyok, de igyekszem figyelni és törekszem az Ő akaratának mind jobb megismerésére és a szívembe beengedésére. De ez egy életfeladat, papnak, hívő embernek egyaránt. Hogy keresse a Jóisten akaratát, hogy megélje és megvalósítsa azt. Hiszem, hogy a Jóisten egy nagyon szép útra hívott meg a papság által. De nem csak hiszem, érzem és tudom. Az elmúlt lassan 20 év sok örömben és ajándékban részesített, hiszen megtapasztalhattam ennek a hivatásnak az örömeit és szépségeit. Fontos, hogy szüntelenül a szentlélek vezetésére tudjam bízni magam, és hogy ezen a szép és egyenes úton tudjak haladni tovább, előre.
(A Hírharang 2017. szeptemberi számából)