A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 14-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.
A böjtöt tartó ember külső jellemzői közé tartozott már az Ószövetségben is a bűnbánó öltözék és a hamunak a fejre történő szórása. A korai Egyházban a nyilvános bűnbánatot tartók mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában jelentek meg a templom előtt. A püspök bevezette őket a templomba, majd miután elmondták a bűnbánati zsoltárokat, a püspök a
fejükre tette a kezét és hamut szórt rájuk. Ezután kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, kiutasította őket a templomból, ahova nagyböjtben többé nem mehettek be, csak az ajtóban állhattak meg. A bűnbánók a nagyböjt ideje alatt vezekeltek, hogy aztán nagycsütörtökön feloldozást nyerjenek. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval. A 10. századtól már külön megáldották a hamut, amit az előző évi virágvasárnapi barkák elégetéséből nyertek.
A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. századtól a hamvazkodás szertartása általánossá lett. Mind a mai napig hamvazószerdán a Katolikus Egyházban a pap hamuval keresztet rajzol a hívők homlokára, emlékeztetve őket mulandóságukra, miközben ezeket a szavakat mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”