Az idei pünkösdvasárnap, május 23-án kettős ünnepet ültünk egyházközségünkben. A Szentlélek eljövetelének ünnepén túl az elsőáldozás szentségének kiszolgáltatásában az Eucharisztia állt figyelmünk középpontjában.
A liturgia az elsőáldozók bevonulásával kezdődött, akik szüleik áldásával kísérve helyeztek el egy-egy szál virágot a Szent György-templom oltáránál. A szentmisében Tóth László plébános atya külön köszöntötte a négy elsőáldozó kisgyermeket, akiknek az életében először történt meg, hogy a szentáldozáshoz járulva találkoztak az Úr Jézussal és szívükbe fogadták őt.
László atya ünnepi prédikációjában is elsősorban a gyermekekhez szólt, amikor hitünk nagy titkáról, az Eucharisztiáról, a szentáldozás nagy ajándékáról, valamint pünkösd kapcsán a harmadik isteni személyről, a Szentlélekről elmélkedett.
A Szentlélekről a második isteni személy, az Úr Jézus nagyon sokszor beszélt. Elmondta, hogy ha elmegy, elküldi majd őt nekünk, és ő lesz az, aki sok mindent eszünkbe juttat, ő lesz az, aki sok mindent megértet majd velünk. Ő lesz, aki bátorságot és lelkesedést ad számunkra. A Szentlélek lesz, akinek a segítségével csodákat vihetünk végbe. A Szentlélek most is itt van, jelen van ebben a világban.
Az Eucharisztiában az Oltáriszentséget, Krisztus valóságosan jelen levő testét és vérét vesszük magunkhoz. Az Úr Jézus titokzatos módon van jelen az Oltáriszentségben, de Jézus maga az, aki engedi, hogy belelássunk ebbe a titokba. Azt mondja, hogy „Én vagyok az élet kenyere” és „az én testem, valóságos étel, és az én testem valóságos ital, az örök élet kenyere”. Az utolsó vacsorán kezébe vette a kenyeret, meg a bort, megtörte, hálát adott és azt mondta a kenyérre, hogy: “Ez az én testem”. A borra, hogy: “Ez az én vérem.” Majd pedig azt mondta, hogy: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Jézus beszél erről a titokról, akarja, hogy megértsük ezt a misztériumot. Ugyanakkor a Szentlélek is segítségünkre van abban, hogy megértsük az Eucharisztia titkát, az Oltáriszentséget, ezt az emberi értelemmel meg nem magyarázható nagy misztériumot.
Amikor azt mondjuk a szentmisében, hogy a hitünk szerint ez a kenyér az Úr Jézus teste, a bor pedig a vére, ez valóság! Nem a hitünk függvénye, nem azért létezik, mert mi ezt hisszük. Valójában épp azért hisszük, mert ez létezik!
A Szentlélek segít minket, hogy a Jóisten titkai kitáruljanak előttünk, hogy a Jóisten titkaiba belepillanthassunk. A Szentlélek azon munkálkodik, hogy megerősítse a mi hitünket, a mi reményünket, a mi szeretetünket. Azon munkálkodik, hogy közelebb kerüljünk a Jóistenhez, és az ő szeretete átformáljon minket. Ezekkel a gondolatokkal erősítsétek meg ti is magatokat, kedves elsőáldozók, hogy amikor szentáldozáshoz járultok, akkor valóban Jézussal találkoztok és őt veszítek magatokhoz az Eucharisztiában – zárta ünnepi elmélkedését Tóth László plébános atya.
Ezt követően az elsőáldozók és a megjelent hívek egyaránt megújították keresztségi fogadalmukat, amit korábban a keresztszülők tettek meg helyettük, majd a négy kisiskolás elsőként és először járult a szentáldozáshoz, az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztushoz.
Fotó: Dremák Albert
-pe-