Mindenszentek főünnepének előestéjén, október 31-én megtartott ünnepi szentmisén Tóth László plébános prédikációjában arra emlékeztetett, hogy földi életünk végállomása nem a halál, hanem a mennyország, ahova az üdvözülés útján járva kerülhetünk.
Az üdvösség útját járták azok a szentek is, akikre mindenszentek ünnepén emlékezünk, akiket Isten barátainak nevezett a plébános: akik már földi életük során hasonlóvá lettek Istenhez. Ők biztosítanak minket arról, hogy nem csalatkozhatunk Isten ígéretében, mely szerint földi életünket befejezve az atyai ház vár minket, ahol Isten helyet készített számunkra. A szentek már szemtől szembe kerültek Istennel, közvetlen közelről szemlélhetik az Isten dicsőségét.
Tóth László atya hangsúlyozta, hogy a szentek sem rendkívüli adottságokkal születtek. Hétköznapi emberek voltak, akárcsak mi. Az ő életükben is voltak nehézségek, problémák és szenvedések, bánat és kudarc, fájdalom és öröm. Vitték keresztjüket. Szentek attól lettek, hogy megismerték és felismerték Isten jóságát és szeretetét, és teljes szívükkel befogadták és követték Jézus tanítását. Megértették és felismerték a szeretet lényegét: az életüket mások szolgálatára szentelték. Eltűrték embertársaik gonoszkodásait, a rosszra jóval válaszoltak és közben öröm volt a szívükben és békességet hirdettek a környezetükben élők számára.
Végezetül azt kérte Tóth László atya, hogy az életszentség útján járva legyünk mi magunk is az isteni szeretet továbbadói, a jóság képviselői, mert ezt bízta ránk a mennyei Atyánk. Életünk küldetésének útját járva adjon erőt számunkra mindenszentek ünnepe, hogy mi magunk is merjünk és akarjunk szentté válni, melynek jutalmaként az örök élet beteljesülése vár majd ránk.
P.E.