A Jézus Krisztus édesanyjáról, Máriáról szóló hitigazságok közül a Mária mennybevételéről szólót ünnepeljük augusztus 15-én, melyet a magyar hagyomány Nagyboldogasszonynak nevez. Az ünnep főünnep a Katolikus Egyházban, melynek alkalmából szentmisét mutatott be Tóth László plébános a Szent György-templomban. Az elmélkedés szövegét közüljük.
Nyár végi, gyönyörűszép Mária-ünnepen a Jelenések könyvének azt a mondatát helyezzük magunk elé, amelyben János apostol megosztja látomását, miszerint: Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. (Jel12, 1-2)
Ezt az asszonyt, akit János, mint nagy jelet említ, Egyházunk Máriával azonosítja. Ő ez az asszony, aki áldott állapotban van, ő az, aki világra hozza az Isten fiát, ő az, akinek szülötte majd megvív azzal a sárkánnyal, akiről János a továbbiakban beszél és legyőzi a sárkányt, magát a gonoszt, a sátánt.
Máriát úgy említi meg, mint egy jelet, mely az égen feltűnt. Ha pedig az égen tűnt fel, akkor mindenki látja. Nem egy láthatatlan, eldugott jel. Nem olyan valaki, akit néhányan ismernek, mások pedig semmit nem tudnak róla. Mária olyan asszony, aki a Jóisten akaratából egy olyan jel lett minden ember számára, akit ismerünk, és jelként üzenetet hordoz, valamit megmutat számunkra.
Érdemes elgondolkodnunk, hogy Mária milyen jel számunkra. Elmélkedve az életén, látjuk, hogy jel lehet az ő engedelmessége és nagy hite, amellyel igent mondott az Isten meghívására, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Jel számunkra ez a mély hit, ez a bizalom, ez a ráhagyatkozás. De jel számunkra az, ahogyan Mária együttműködött életében a kegyelemmel. Nem véletlenül nevezi őt Erzsébet és Gábor angyal kegyelemmel teljesnek, hiszen Mária telve volt kegyelemmel. Nem csupán azért, mert a Jóisten megőrizte őt a bűntől, hanem azért is, mert különleges feladatot bízott rá, azért mert Mária maga is együttműködött ezzel az Isteni kegyelemmel.
Aztán jel lehet számunkra, abban is, ahogyan Krisztust követi. Egyszerűséggel, alázattal, mégis mindig ott van Krisztus mellett. A kánai menyegzőtől egészen a keresztúton végigkíséri Jézust. Azért is, mert egy édesanya nagyon nehezen hagyja magára a gyermekét. De azzal a hittel a szívében, ahogyan az apostolok is ott vannak Jézus mellet, Mária is követi őt, mint Mestert, mint az Isten Fiát. Vele van az örömben, vele van a szenvedésben és a fájdalomban is.
De Mária jel számunkra abban is, hogy mikor beteljesedtek földi napjai – és nem tudjuk, hogy Mária valóságosan meghalt-e, vagy csak elszenderült – a Jóisten magához vette őt a mennybe, az ő országába, hogy az életet elérje a beteljesedés. Ebben is jel lett Mária számunkra, hogy a Krisztust követő élet beteljesedése az ott van az Atya házában, együtt az ő szent fiával, Jézussal!
Az égen nagy jel tűnt fel, egy asszony, Mária! Ez a jel nem szűnt meg tündökölni mind a mai napig. Ez a jel látható. Az ő példája ma is látható jel, követhető példa. Ezen a szép ünnepen, Mária mennybevételének ünnepén, tekintsünk erre a nagy jelre, a boldogságos Szűzanyára. Kövessük őt és kérjük az ő segítségét és pártfogását, hogy mi is mély bizalommal, erősen tudjunk hinni, a kegyelemmel együtt munkálkodni. Kérjük az ő közbenjárását, hogy tudjunk Jézussal lenni életünk minden eseményében, és hogy a mi életünk is beteljesedjen azzal, hogy majd hazaérkezünk az égi otthonba.
-PE-