Húsvét – Wellness – hogy lesz? címmel jelent meg Tóth László, a Szent György-templom plébánosának húsvét ünnepéhez kapcsolódó elgondolkodtató írása egyházközségünk lapja, a Hírharang húsvéti számában. Az írást teljes terjedelmében közöljük:
Nem klasszikus húsvéti köszöntőt olvashatnak az alábbiakban a kedves testvérek, hanem elmélkedésemben egy érdekes jelenséget szeretnék körbejárni, ami egyre inkább elterjed a saját köreinkben is. Ez nem más, mint a keresztény ünnepeinkhez kapcsolódó wellness utazások és pihenések keresése és választása. Elöljáróban megjegyzem, hogy semmi bajom a wellness-el, magam is szeretem az ilyen kikapcsolódást, és úgy gondolom, hogy szükségünk is van a pihenés e formájára rohanó világunkban. Akkor mi a nehézség?
A húsvéti wellness utazások problémáját a keresztény hitünk és közösségünk szempontjából az alábbiakban látom:
Húsvét a legnagyobb és legfontosabb keresztény ünnepünk. Krisztus megváltó keresztáldozatára figyelünk, majd együtt örvendezünk a feltámadt Krisztussal. Nehezen lesz a miénk a feltámadt Krisztus öröme, ha nem éljük vele végig a szenvedésének útját. Fontosnak tartom tehát, hogy már nagycsütörtöktől kezdve kísérjük Jézust a golgotai útján. Minél inkább egyesülök az ártatlanul elítélt, a világ bűneiért – melyek között az én bűnöm is ott van – a kereszt és szenvedés terhét magára vevő Krisztussal, és szemlélem, hogy MIT TETT ÉRTEM, annál inkább közel kerül hozzám Isten irgalmas, szabadító szeretete. Ehhez viszont szükséges, hogy ott legyek az Egyház közösségében végzett szertartásokon és liturgiákon. Egy termálvizes fürdő jacuzzi medencéjében ülve és a kedvenc kávémat, sörömet iszogatva nehezen fog menni ennek átélése, átérzése. A szent három nap nélkül pedig nem élhető át a húsvét öröme, ünnepe. A Szűzanya és a tanítványok sem spórolták ezt meg.
Másrészről a Szentírás tanúskodik arról, hogy a tanítványokat egybegyűjti a feltámadt Krisztussal való találkozás. Tamás, aki duzzogva elkóborolt a hírre visszamegy, az Emmauszba érkezett és útközben Jézussal találkozó tanítványok is visszafordulnak. Együtt a tanítványi csapat, együtt a közösség és együtt élik meg, hogy Jézus él, együtt élik meg annak örömét, hogy valóban igaz minden, amit Jézus mondott, hogy ő erősebb a halálnál. A helyi Krisztusi közösség legnagyobb és legszebb ünnepe ez, ahová tartozol, ahol számítanak rád, ahol, ha nem vagy jelen, hiányzol, mint Tamás… Egy wellness hotel maga módján vallásos közösségében, vagy egy teljesen ismeretlen templomi közösségben nem gondolom, hogy az öröm ezzel a mély intenzitással megélhető.
És végezetül. Húsvét a találkozások ünnepe is, amikor a feltámadt Krisztus örömével a szívünkben látogatjuk meg családtagjainkat, fogadjuk a hozzánk érkező „locsolkodókat”. Megyünk, mint az asszonyok és tanítványok, akik örömhírvivőkké lettek, megyünk mi is, mert az Isten megváltó szeretetéből táplálkozva akarunk találkozni szeretteinkkel, régen nem látott rokonainkkal. Az elutazásunk, mintha ezzel teljesen ellentéte irányú volna. Elmenekülés-gyanús. Mitől futunk? Kivel nem akarunk találkozni? A szeretet megélését szeretnénk megspórolni?
Magam részéről szeretném, ha mindenki el tudna menni pihenni, arra alkalmas időben, és azt is szeretném, hogy a húsvét számunkra mélyen megélt valóság legyen. Ehhez pedig kellünk személyesen, itthon a közösségünkben, Krisztus köré gyűlve, Őt személve, Vele azonosulva és szívünket felé kitárva. Így ez is wellness lesz – általános jóérzéssel párosuló testi-lelki harmónia – mert olyan utat fogsz Krisztussal végigjárni, amely ajándéka egy benső béke és mély, igazi öröm.
Szeretettel kívánom ezt mindnyájunknak 2018 húsvétján.
Tóth László
plébános