Nagyböjt utolsó hetéhez érkezve, virágvasárnap ünnepén (idén március 25-én) elkezdődött a nagyhét, amikor a Szent György-templomban tartott ünnepi szentmisén barkaágakat szentelt Tóth László plébános, majd Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezve a ministránsok kíséretében a templom oltárán barkaágat helyezett el.
A virágvasárnapi szentmisén nincs prédikáció, az elmélkedésünk alapja Jézus szenvedéstörténete, amikor az eseményekbe belehelyezve magunkat, az a lelkünkben szólít meg minket:
„Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11,1-10)
Az igeliturgia részeként a passiót, Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának történetét hallhatták a hívek az utolsó vacsorától Jézus kereszthaláláig a püspökladányi Id. Csenki Imre Vegyeskar előadásában. A szentmise végén a hívek a szentelt barkát hazavihették otthonaikba.
-PE-