A keresztényi magatartásáról, az irgalmasságról és a szeretetről elmélkedtek a történelmi egyházak józsai lelkipásztorai a február 18-20. között megtartott Ökumenikus Imanapokon.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Február 18-án, vasárnap este Szentesi Csaba görögkatolikus parókus a józsai református templomban hirdetett igét, melyben felhívta a figyelmet, hogy a mai felgyorsult világban időnként figyelmetlenek vagyunk, nem vesszük észre, amikor valakinek segítségre van szüksége. Nem indít rá a lélek, vagy a gondolataink eltávolítanak minket a cselekvéstől.
De hogy lehet az, hogy ennyiszer hibázunk, miközben tele vagyunk jószándékkal és jóban vagyunk Istennel? – elmélkedett a görögkatolikus atya, majd hangsúlyozta, hogy ha nincs bennünk parányi szeretet, képtelenek vagyunk másokon segíteni. „Akiben kihűlt, vagy nincs szeretet, azt segítenünk kell. De szeretet nélkül nem tudunk semmit sem tenni érte, nem tudunk segíteni. Szeretjük az Istent, de csak olyan mértékben szerethetjük Őt, amilyen mértékben a felebaráti szeretetet gyakoroljuk.”
Ezután a parókus a 24 éves korában meghalt Lisieux-i Kis Szent Teréz karmelita nővér szavait idézte, aki rövid földi életét teljesen Istennek szentelte és a tökéletes szeretet elérésére törekedett, valamint arra, hogy megmentse a bűnös lelkeket. Noha ő maga is rengeteget szenvedett, fokozottan figyelt mások fájdalmaira: „A tökéletes szeretet a másik hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, melyet szemünk láttára gyakorolnak. A szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva.”
Isten minden tehetséget megad, hogy segíthessünk, mégpedig a szeretetünkkel – zárta igehirdetését a görögkatolikus parókus.
Áldás, békesség!
Gacsályi Zsolt református lelkipásztor a római katolikus Szent György-templomban az irgalmasság kérdéseire keresett választ a rendezvény második imanapján: hogyan élhetünk Istenfélő keresztény ember életét? Mit kell tennünk ahhoz? Milyen az a lelkiség, amelyben megnyilvánul Krisztus követése? Honnan meríthetünk erre példát? – tette fel a lelkész a kérdést. A katolikusoknak a szentek, a reformátusoknak pedig a hit hőseinek életéből tudnak erőt meríteni, akik adott helyen és korban megtalálták a módját Krisztus követésének.
„Kinek kell segíteni? Nincs határ, mindenkinek segíteni kell, mert mindenki a felebarátom. És segíteni jó! Ám a mai világban az emberek közönyösek, túlterheltek, mértéktelenség uralkodik az életünkben. Éppen ezért kell segíteni mindenkin, aki az utunkba akad, akivel összehoz az élet” – mutatott rá igehirdetésében a lelkipásztor.
Gacsályi Zsolt felhívta a figyelmet a böjti időben mondott imádságok fontosságára is, amelyek segítenek megtanulni a másik ember nézőpontjából látni önmagunkat. Azok szempontjából, akikkel együtt menetelünk az élet útján: családtagjainkkal, munkatársainkkal, barátainkkal, gyülekezeti tagokkal. A lelkipásztor rámutatott, hogy nem mi választjuk meg, hogy kit ad mellénk az Isten, az utunkon azokkal kell végig mennünk, akit Ő rendelt mellénk. Segítsen meg minket az Isten, hogy Krisztus követésében, értékeinkben, lelkiségünkben az Ő követőiként, az Ő által kijelölt úton tudjunk járni – fejezte be gondolatait a református lelkipásztor.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Az Ökumenikus Imanapok keddi záró alkalmára a régi római katolikus templomban gyűltek össze a hívek, amely mostanság a józsai görögkatolikus miséknek ad otthont. Az ökumené jegyében a Szent György-templom plébánosa elmélkedett a krisztusi szeretetről a kicsiny kis templomban.
Tóth László atya kiemelte, hogy a keresztényeknek sokszor nehézséget jelentett megmutatni a külvilág számára, hogy kik ők valójában. Általánosságban elmondható, hogy az öltözet, az egyenruha szabta külsőségek segítenek megmutatni, hogy viselője hova tartozik. De ahogy nem a kámzsa teszi a szerzetest, úgy nem a ruha teszi az embert – emelte ki a plébános. Jézus nem írt elő kötelező viseletet tanítványai számára, mégis azt akarta, hogy a világ felismerje a követőit. Ezért kérte tőlük: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). A keresztények megkülönböztető viselete, ismertetőjegye a szeretet legyen, és az ő tanítványai szeressék egymást. És ez a szeretet kívülről is látszik, mások is észreveszik – hangsúlyozta a plébános.
„De hogyan szeretet Jézus?” – tette fel a kérdést Tóth László atya, aki a szeretet három sajátosságára hívta fel a figyelmet. „A szeretet egyik tulajdonsága, hogy előzékeny, melyet Jézus példája igazol, aki látta a bűnbeesett ember nyomorúságát, melyre válaszul kiüresítette önmagát. Majd nem kérdezett, nem várta meg, hogy mi tegyük meg az első lépést, hanem elindult felénk. Így kell tennünk nekünk is. Nekünk kell először lépni, versenyeznünk kell, hogyan előzhetjük meg szeretetünkkel a másikat” – emelte ki a Szent György-templom papja.
Tóth László atya szerint a szeretet másik ismertetőjegye, hogy megbocsátó és szabaddá tevő, ahogy Jézus is tette: nem fárad bele a megbocsátásba és az irgalmasságba. Szeretetével szabaddá tesz és megnyitja szívünket, hogy mi is irgalmasan tudjunk fordulni a másik emberhez, akit a mi szeretetünk tud szabaddá tenni.
Végezetül az önfeláldozó szeretetre hívta fel a figyelmet, melyben Jézus elmegy a halálig, mégpedig a kereszthalálig, ami azt jelenti, hogy jobban szeretett minket, mint saját magát, mert a legnagyobb áldozatot hozta a mi életünkért: elfogadta a halálát – mutatott rá a plébános. Ez az a szeretet, emelte ki Tóth László atya, amire azt mondja Jézus, hogy úgy kell szeretnünk, ahogyan Ő. „Jézus ezt nem tanácsként mondja, ezt parancsolja, mely a keresztény emberek lelkiségét, személyiségét meghatározó parancs. Erről az irgalmas szeretetről kell felismerjék keresztényeket a világban. Mert Jézus erre tanított, ezt kérte tőlünk” – zárta az imanapok igehirdetéseit Tóth László plébános.
Az ökumené jegyében a liturgiákat követően közös agapén vendégelték meg egymást a józsai keresztény hívek.
Szent György-templom / Papp Erika