Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
(Mt 25,1-13)
Útravaló gondolatok és kérdések:
Az elmúlt héten arról olvastunk, hogy a jézusi szolgálat magas elvárása szerint a legnagyobb baj, bűn, ha a mások vállára „elviselhetetlenül nehéz terhet teszünk”, ráadásul magunk ezt nem is hitelesítjük az életünkkel.
Mi történik, ha úgy éreztük, hogy kevés az erőnk, a hitünk, a reményünk mindehhez? Ha nincs mit megosztani a másik emberrel, pedig tudjuk, hogy enélkül a másik lemarad valami fontosról? Mi történik, ha lemaradunk valami lényegesről, mert nincs hozzá erőnk? Erről a kihívásról szól az „okos és balga szüzek” példabeszéde. (Mt 25,1-13)
Van-e szeretet-tartalékunk? Ha nincs, mivel töltjük fel? Legyünk okosak, akik képesek belátni az igazat, akik tudatosan várnak az Úrra, és így vegyük észre a mostani jelenlétét az életünkben. Ne feledjük, a lámpás nem reflektor, csak pici fényt ad, de az éppen elég a következő lépés meglátásához!
András atya