A Szent György-templom felszentelésének 4. évfordulóját bérmálással ünnepelte egyházközségünk 2019. november 17-én, amikor Palánki Ferenc püspök atya, egyházmegyénk főpásztora 9 fiatalnak és 2 felnőtt korúnak szolgáltatta ki a bérmálás, vagyis a keresztény nagykorúság szentségét. Az ünnepi szentmisét a főpásztorral együtt mutatta be Törő András püspöki titkár atya és Tóth László atya, a Szent György-templom plébánosa is. A bérmálkozókat a soha el nem fogyó szeretetről szóló énekkel köszöntötték a Megtestesülés plébánia fiataljai.
Az egyházközség képviseletében Bordás Attila világi elnök köszöntötte Palánki Ferenc püspök atyát, aki elmondta, hogy mindig öröm számára a Szent György-templomba látogatni, amelynek négy évvel ezelőtti felszentelése volt az első hivatalos püspöki szolgálata, megyéspüspöki beiktatása után.
A főpásztor szentbeszédében a jeruzsálemi templom pusztulásának megjövendöléséről és a végső időkről olvasott evangéliumi részhez (Lk 21, 5-19) kapcsolódó jézusi tanításról elmélkedett. Elmondta, Isten meg akar tanítani arra, hogy nem valamiben, hanem valakiben van az igazi biztonságunk, életünk reménye: „Jézus azt tanítja: ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6, 21). Sokan így kérdezik: mi az én életem középpontja? A kérdés nem mi, hanem ki? A helyes válasz pedig Jézus Krisztus, aki nem önző, aki nem elveszi az ember szabadságát, hanem csak felkínálja szeretetét és azt mondja, itt vagyok, és annyira szeretlek benneteket, hogy nem akarok nélkületek élni. A mai bérmáláson különösen is aktuális ez régi magyar kifejezés, hogy kiteszi a lelkét. Az Isten kiteszi az ő Lelkét elétek, mert annyira szeret benneteket. Veletek akar élni, felkínálja ezt a szeretetet és ezt az erőt, amit máshol nem találhatunk meg a földön, csak őbenne.”
Az evangéliumban olvasott végső időkről szólva Palánki Ferenc püspök atya rámutatott, hogy életünkben a nagy dolgokra, egy szakma elsajátítására, vagy a házasságra is, készülni kell, de az igazán nagy dolgokra mindig készen kell állni. „Önjelölt próféták több alkalommal is meghatározták, hogy mikor lesz a világ vége, és mint tudjuk, ezek a többször módosított dátumok már mind elmúltak. Nem az a kérdés, hogy mikor jön el a világ vége, vagy a mi földi életünket lezáró halál, hanem az a kérdés, hogy készen állunk-e rá. Készen állva kell élnünk, és így kell tanúságot tennünk Jézusról, hogy megajándékozott bennünket a jóságával, szelídségével, szeretetével és erényével, hiszen minden forrásunk belőle fakad. Őbelőle merítünk, ő az, aki segít nekünk, hogy igaz emberként éljünk ebben a világban mi, akik felfogtunk valamit az igazságból és megértettünk valamit a tanításából. Rajtunk keresztül kell, hogy megjelenjen Isten szeretete a földön.
Amikor pedig rossz dolgok történnek velünk, fájdalmas szenvedések, keresztek, gyász, nehézség vagy igazságtalanság, amikor nem tudjuk legyőzni a körülöttünk levő rosszat és minden kilátástalannak tűnik, akkor felmerül a kérdés, hogy miért történik ez? Van egy könyv, melynek ez a címe: Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel. A könyv írója egy zsidó rabbi (*Harold S. Kushner, a szerk.) azt mondja, hogy rossz dolgok jó emberekkel és rossz emberekkel is történnek. A kérdés az, hogy ha a jó emberekkel rossz dolgok történnek, a jó emberek megmaradnak-e jó embereknek? A Szentlélek tesz képessé arra, hogy minden körülmények között megmaradjunk jó embereknek, akik úgy élnek, és mindig készek arra, hogy Isten szeretetét képviseljék ebben a világban” – zárta gondolatait a püspök atya.
Az ünnepi szentmisén a bémálkozók a bérmaszülők jelenlétében és támogatása mellett közös fogadalomtétellel újították meg keresztségi fogadalmukat, majd egyenként a püspök atya elé járultak, aki a keresztény nagykorúság szentsége, a bérmálás kiszolgáltatásában kérte a Szentlélek kiáradásának kegyelmét, hogy erősítse meg a most bérmálkozottakat abban, hogy hitüket bátran megvallva és mindig készen állva, annak tanításai szerint éljenek.
-Papp Erika-