Karácsony első napján is zsúfolásig megtelt a Szent György-templom, ahol az ünnepi szentmise előtt a hittanos gyermekek pásztorjátékkal elevenítették fel Jézus születésének szent ünnepét.
Tóth László plébános atya az ünnepi szentmise homíliájában az Ige megtestesülésének titkain elmélkedve kiemelte, hogy a Jóisten egy csodálatos világosságba teremtette az embert: „Az ember látta Istent és éppen ezért szerette is az Istent. És az emberek egymást is látták, és tisztelték és szerették a másikat. És látták az emberek önmagukat is. Nem ismerték félre, nem gondoltak se többet, se kevesebbet magukról. Tudtak tájékozódni az élet kérdéseiről” – hangsúlyozta a plébános.
Majd sötét lett, eljött a bűn sötétsége, amikor az ember elfordult Istentől és azt gondolta, hogy Isten nélkül is tud élni – folytatta elmélkedését László atya. Bár a bűn sötétséget hozott a világra, de az emberben mindig élt a vágy a világosság után. De hiába keresték, nem találtak rá a fényre. A szíve mélyén mindenki sejtette, hogy a fény az Istennél van, de sehogyan sem tudtak visszatalálni az Istenhez, aki úgy döntött, hogy visszaadja a világosságot az embernek, hogy ne kelljen többé sötétben járnunk.
„Ez a karácsony ünnepe és üzenete, amikor az igazi világosság megjelenik Jézus Krisztus által. És aki Krisztus közelébe kerül, egyszer csak megtapasztalja, hogy látja az Istent. Nem kell neki tovább bizonygatni, hogy van és létezik, mert tudja és hiszi. Megtanul újra beszélgetni vele az imádságon keresztül, megtanulja megérteni az Isten szavát, olvasva a Bibliát. És a Krisztus világosságába került ember észreveszi a másik embert: segítségére siet, elkezdi szeretni a másikat. Megismeri az Isten szeretetét, megtapasztalja saját gyöngeségét, kicsinységét, bűneit, és felismeri, hogy rászorul az Isten szeretetére. Mert lehet élni az életünket Krisztus nélkül, homályban és sötétségben, de Ő itt van velünk, és csak kérnünk kell imáinkkal, hogy növekedjen a világosság, Jézus fénye az életünkben, és egyre inkább fogyjon a sötétség a szívünkben – zárta karácsonyi elmélkedését Tóth László atya.