Július utolsó vasárnapi szentmiséjén Túrós Dezső atya áldotta és szentelte meg azt az egykori szenteltvíztartót, amelyet az Árpád-kori Szent György-templom régészeti feltárásánál találtak meg még a ’80-as évek elején. A leletanyag kiemelt nemzeti műkincs, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma különleges engedélyével a Szent György-templomban került elhelyezésre 2022. július 31-ig.
Hivatalos okiratok már a XIII. században említést tesznek Szentgyörgyfalu Szent György-templomáról és papjáról, akit Pál atyának hívtak. A település és a templom az 1594 évi krími tatár támadás után elnéptelenedett. Romjainak maradványai a mai templomtól 150-200 méterre találhatók a Tócó-patak mellett, egy honfoglalás kori magyar temető területén.
A múlt század elején Szentgyörgy zsidó származású földbirtokosa, Harstein Nándor a templom földben levő falrészeit kiszedette, és a téglákból istállókat építtetett. A templom maradványait a 1970-es években területrendezés során végleg megsemmisítették: két méter vastagságban legyalulták a földet, és a kövekkel, csontokkal együtt a mai Rózsás Csárda és a Tócó-patak közötti vizenyős terület feltöltésére használták fel. A falak maradványait, alapjait a debreceni Déri Múzeum munkatársai 1981-ben feltárták és rekonstruálták.
A múzeum által végzett régészeti feltárás során előkerült egy leletanyag, ami az 1210-1233 körül épült egykori Szent György-templom szenteltvíztartója. A régészek leírása szerint a mintegy 800 évvel ezelőtt használt szenteltvíztartót jól megmunkálható, bodrogkeresztúri riolittufából faragták. Sérült, de szép állapotban levő, durván megmunkált, rusztikus darab, szabálytalan ívű peremmel. A hátsó oldala feltehetőleg falba vagy oszlopba volt beépítve.
Isteni gondviselés, hogy a tatártámadást, több száz évnyi föld mélyén rejtőzködést majd egy kíméletlen területrendezést túlélt egykori szenteltvíztartó hazatérhetett a Szent György-templomba, és általa a hívek és a templom is kapcsolatba kerültek Árpád-kori gyökereikkel.
-PE-