Húsvéti misztériumjátékban elevenítették fel a Jézus feltámadása utáni történéseket a Szent György-templom hittanosai az Isteni Irgalmasság, egyben húsvét második vasárnapján, április 8-án.
Jézus feltámadását követő megjelenéseit az öröm útjának is nevezik, melynek állomásain az Úr megjelenik követőinek, hogy oktassa és bátorítsa őket: megjelenik Magdolnának, megjelenik az édesanyjának, az emmauszi tanítványoknak, a tizenegy apostolnak, köztük Tamásnak, majd megjelenik több mint ötszáz tanítványnak.
A misztériumjáték valódi missziós feladatot lát el, hiszen láthatóvá és átélhetővé teszi a hívő közösség számára Krisztus misztériumát, melynek megértése meghaladja az emberi képességeket:
„Azt tapasztaltam, hogy a hittanos gyerekek érdeklődését nagyon felkeltette ez a téma: ahogy Jézus feltámadása után megjelenik az embereknek. Az evangéliumi leírásokat párbeszédes jelenetekkel egészítettem ki, amelyek nincsenek ugyan benne az evangéliumban, de feltehetően elhangzottak. A gyerekek nagyon lelkesek és nyitottak voltak a kezdeményezésre, hogy jelenítsük meg, ami történt. Könnyen beleélték magukat a történésekbe és ráéreztek azok megjelenítésére a misztériumjáték adta keretek között. Számtalan ötletük volt, hogy ki hova álljon, mit csináljon, mit mondjon. Könnyedén belehelyezték magukat az események és a szereplők helyébe” – mondta Végvári Kinga hitoktató, aki nagy lelkesedéssel készítette fel a hittanos gyermekeket a misztériumjátékra.
Ezen a vasárnapon, amikor az Isteni Irgalmasság vasárnapját is ünnepeltük, a feltámadt Jézus újra feltűnt a láthatáron, ránk tekintett, mi pedig a húsvét csendjében mellé szegődhettünk az öröm útjának misztériumában.
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.”
Jn 20,19-31