Fazakas Gyula Vince 1918. július 31-én Budapesten született. Elemi iskoláját Pilisen a római katolikus népiskolában végezte.
1938. szeptember 8-án belépett a Domonkos-rendbe. Novícius évét 1939-ben Szombathelyen töltötte. 1939. szeptember 9-én tett rendi fogadalmat, majd 1940-1947 között a rendi főiskolán tanult Budapesten. 1942. október 23-án tett örökfogadalmat.
1944. április 10-én Budapesten szentelték áldozópappá.
1948-ban sekrestyeigazgató és segédlelkész Szombathelyen, majd 1949-ben Debrecenben a Szent László-templomban segédlelkész és hitoktató.
1950-1990 között a józsai Szent Család-templomban szolgált plébánosként.
1990-ben betegsége miatt nyugdíjba vonult és papi otthonba költözött.
1994-ben Józsán a Szent Család-templomban tartotta meg aranymiséjét.
Szentségekkel megerősítve 1999. január 10-én tért meg örök hazájába Nyíregyházán. A nyíregyházi Északi temető papi parcellájában helyezték örök nyugalomra.
Vince atyának hitben őszinte, töretlen életútja volt, aki 40 éven keresztül szolgálta Józsán Istent és a helyi római katolikus közösséget.
Abban az időben Józsa önálló lelkészség volt. Feladatát nehéz körülmények között kezdte. Nem volt plébánia, ahol lakhatott volna, ezért egy helyi családhoz költözött albérletbe. Nagyon egyszerű, szegényes körülmények között élt, leginkább adományokból tartotta fenn magát. 1958-ban épült fel a plébánia épülete, amit ő építtetett. Hosszú szolgálati ideje alatt a templomot is többször renováltatta. A munkálatok jórészt társadalmi munkában folytak. 1976-77-ben a lelkészlakot és a templomot is felújíttatta.
A híveket úgy fogta össze, mint egy nagycsaládot. Nagyon szerette a gyermekeket és az időseket. A gyermekek hitoktatása, elsőáldozásra való felkészítése mellett mindig jutott ideje az öregekre, betegekre is, akiket rendszeresen látogatott otthonukban és a kórházban. Gyakran tett családlátogatásokat. Vasárnap délelőttönként kétszer misézett. Mindig őszinte szívvel prédikált, magával ragadva a híveket. Józsai szolgálata alatt sokszor helyettesített Hajdúböszörményben, ahol többször tartott lelkigyakorlatot is.
Vince atyának nem volt átlagos gyermekkora. Édesanyját korán elveszítette, nevelőszülei voltak, de szeretetben nőtt fel. Nénje nevelte, akinek egész életében hálás volt ezért, és akivel élete végéig jó kapcsolatot ápolt. Az édesanyja még a szíve alatt hordta, amikor megtudta, hogy halálos beteg. Elment Máriaremetére, ahol a Szűzanya anyai oltalmába ajánlotta születendő gyermekét, és kérte, hogy védje és irányítsa sorsát. Isten meghallgatta az édesanya imáit, és fiából pap lett.
Születésétől fogva élt benne az édesanyjától örökölt ősi, katolikus Mária tisztelet, amely egész életét áthatotta. A Szűzanyába vetetett hite adott neki örömet és reményt küzdelmes, hitvalló életútján.
Különleges, Istentől kapott karizmája volt, amit az egész közösségünk javára tudott fordítani. Hálával emlékezünk rá. Szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékét.
Szöveg: Szabóné Nagy Tünde Erzsébet