Gyalogos zarándoklattal egybekötött szentmisén vettek részt 2019. június 5-én egyházközségünk hívei, akiket a napok óta tartó esős időjárás sem tántorított el a már hagyományos évadnyitó és -záró zeleméri programtól. Az időjárás kegyeibe fogadta a több tucat résztvevőt, akik gyalogosan, kerékpárral, futva vagy éppen gépkocsival tették meg a Szent György-templom és a tatárjárás idején elpusztult Árpád-kori templomrom közötti 3 kilométer távolságot.
A mára teljesen elpusztult Zelemér falu kunhalmán, a Tócó-patak forrásától mintegy 200 méterre állnak az 1300-as években épült egykori templom falmaradványai, melyek között szentmisét mutatott be Tóth László atya, a Szent György-templom plébánosa. Szentbeszédében méltatta őseink munkáját és összefogásuk erejét, mellyel az egykori templomot felépítették. Egy kőből épült templomot, amely az Isten háza, de amelynél sokkalta fontosabbak Isten templomának élő kövei, melyek mi, Krisztus követői vagyunk.
„Fontosak a kőből épített templomaink, az Istennel való találkozás, az ünneplés helyszínei, de sokkal fontosabb, hogy az életünkkel Isten templomává tudunk-e lenni, bennünk lakozik-e az Isten, működik-e bennünk az ő Lelke. Fontos, hogy beengedtük-e, befogadtuk-e őt az életünkbe, vele együtt járjuk-e életünk útját, összefogódzkodva, egymást támogatva és erősítve, hogy odaérjünk a nagy célhoz, életünk céljához, mely az ember életszentségre való törekvése” – fogalmazta meg Tóth László atya.
Kiemelte azt is, hogy mindenkinek egyénileg is Isten templomává kell válnia, ami szüntelen építkezést jelent az életünkben, de nem szabad megmaradnunk egymástól független templomoknak, hanem élő kövekként kell egymásba kapaszkodnunk.
„Meg kell alkotnunk azt a krisztusi testet, amiről Pál apostol beszél a Korintusiaknak írt első levélben (1Kor12, 12-28), mely szerint mi mindnyájan Krisztussal alkotunk egy testet, melynek ő a feje, mi pedig a tagjai vagyunk. Vele közösséget alkotva, együtt kell menni a közös cél felé, együtt építve Isten országát. Ugyanakkor be kell épülnünk a nagy világegyház életébe. Mert bárhol a világban is éljünk mi keresztények, ugyanabban a Jézusban kapcsolódunk össze és tartozunk össze. Egységünkben is sokfélék és különbözők vagyunk, mégis egyek vagyunk Jézusban. Ebben a sokszínűségben fogjunk össze, egymást támogatva építsük Isten országát és a mi, Szent György-templomi közösségünket” – zárta rövid elmélkedését Tóth László atya.
A szentmise végén az ódon romok között két szín alatt járultak a hívek az Eucharisztia szentségéhez, majd rövid szeretetvendégség után alkonyatkor indultak vissza az egyházközség templomához.
– Papp Erika –