Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke rendelkezése szerint Szabó Gábor diakónus a debreceni Megtestesülés plébánián teljesíti gyakorlati idejét szeptember 1-től. Szabó Gábor akolitust 2021. június 26-án, a debreceni Megtestesülés templomban bemutatott ünnepi szentmisén szentelte szerpappá a főpásztor.
Szabó Gábor 1996. május 18-án született Kisvárdán. Jelenleg Dögén él szerető szüleivel és egyetlen fiú testvérével. Szülei mindvégig fontosnak tartották a kereszténységet és igyekeztek Istent életük középpontjába állítani. Gábor tanulmányait szülőfalujában kezdte el az Ölbey Irén Általános Iskolában, majd a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium közgazdaságtan szakán szerezte meg érettségi bizonyítványát. Az érettségi megszerzése után egyből beadta jelentkezését az Egri Érseki Papnevelő Intézetbe, és állította önmagát Isten szolgálatába.
Dédnagymamájának a kitartó imádságának hála, elég korán kezdte el az oltár melletti szolgálatot, melynek beérett, értékes gyümölcseit csak most lehet igazán látni, hiszen Gábor gimnáziumi tanulmányának elkezdtével egy időre eltávolodott az Istentől. Sokszor ellenkezett vele, tagadta és inkább élt a lázadó, bűnös életnek, mint a megfontolt, szabad és megszenteltnek. Mindig is az volt az elképzelése, hogy gimnáziumi éveit befejezve közgazdaságtannal kapcsolatos tanulmányokat folytasson, majd igyekezzen minél hamarabb vagyonra, családra és hírnévre szert tenni.
Tervei igen jól alakultak, mivel mind tanulmányilag, mind pedig párkapcsolati élete terén ígéretes jövő állt előtte, mint ahogyan azt elképzelte. Azonban gimnáziumi évei közepén minden terve kudarcot vallott, amikor a kisvárdai plébániára egy új káplán atya lett kihelyezve Nagy Zsolt atya személyében. Ő talált rá a menekülő, lázadó és az élet igazi értelmét kereső Gáborra, aki kezdetben figyelmet sem szentelve neki, kerülte őt.
Később Zsolt atya nyitottságának és pásztori szeretetének hála megnyerte Gábor nyitottságát és kapcsolatuk barátsággá alakult. Egy alkalommal, mikor Zsolt atya meghívta őt egy lelkigyakorlatra az Egri Papnevelő Intézetbe, nagyon megrémült, hogy papot szeretne belőle faragni, de nem így volt. Csupán Istent szerette volna közel helyezni szívéhez. Gábor ezalatt a lelkigyakorlat alatt rájött arra a fájdalmas igazságra, hogy mégsem boldog abban az életben, amiben van.
Sokkal többre vágyott, egy rejtett kincsre, melyet még nem ismert. Nem értette, hogy mi lenne az a szakma, az az életállapot, melyben igazán örömét lelheti. Mindig eszében volt Zsolt atya tanácsa, miszerint Isten akaratát ki kell imádkoznunk.
A lelkigyakorlat alatt szentségimádáson vett részt, mely számára addig a percig teljesen ismeretlen volt. Amikor azt mondták neki, hogy a kenyérben ott van Jézus Krisztus, akkor nagyokat botránkozott és hitetlenül, kételkedve állt az imádság előtt egészen addig a pillanatig, míg hosszas lázadozás után valóban felfedezte azt a szeretetet és örömet, mely igazi hitet adott számára a kenyér színében jelenlévő Jézus felé, aki azt sugallta, hogy csak bíznia kell benne. Ekkor már gondolkodott a papi hivatáson, viszont továbbra is megerősödésre volt szüksége.
Nagy segítség volt számára, hogy Zsolt atyában meglátta az Egyház igazi arcát, a többi pap jóságát és Isten szeretetét, mellyel hosszú-hosszú ideig harcban állt. Zsolt atyának és mellette Kálmán Józsefnek, vagy ahogyan mi ismerjük, „Joe atyának” hála igen közel került az Istenhez. Többé nem kívánta a pénzt és a hírnevet, csupán a felszabadult életet. Gimnáziumi évei vége felé sikerült szabadon, örömmel és szeretettel kimondania az igent a papi hivatásra, amikor is Egerben egy újabb lelkigyakorlat során a következő igehellyel találkozott: „Bízzál Istenedben, Ő majd gondodat viseli, remélj Benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében és öregedjél meg Benne!” (Sír 2,6) Ekkor már nem volt kérdés számára, hogy egész életét Isten szolgálatába kell állítania.
Gábor hálával gondol vissza az Egri Papnevelő Intézetben eltöltött éveire és azokra a pillanatokra és eseményekre, melyben családja, rokonai, barátai, leendő paptestvérei és a dögei hívek, akiket Isten az útjába helyezett, benne szerepeltek. Különösen is hálával tartozik szülei mindent feláldozó szeretetéért, Palánki Ferenc püspök atya bizalmáért és támogatásáért, Nagy Zsolt atya megszólításáért és gondviseléséért, plébánosának, Linzenbold József atyának szerető vezetéséért, Szabó József spirituális atyának a hűséges lelki vezetéséért, Kálmán József atya barátságáért és minden egyes pap imádságos befogadásáért.
Az újonnan szentelteket bemutató írás teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás, fotó: www. dnyem.hu