Házasságkötésük 50. évfordulóját ünnepelte Baranyay Lajos bácsi és felesége, Kormos Malvinka néni 2019. július 19-én a Szent György-templomban megtartott ünnepi szentmisén, melyet Tóth László plébános atya mutatott be. Az aranylakodalmas házaspár családtagjaik, barátaik és az egyházközség híveinek körében mondott köszönetet és adott hálát Istennek az együtt megélt fél évszázad minden ajándékáért.
A jubiláns házaspárt Tóth László plébános fogadta, majd kísérte a templomba. Szentbeszédében a Lajos bácsiéknál szerzett személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal: a mai napig örömmel tölti el, amikor hozzájuk látogat és találkozhat azzal a szeretettel, amilyet Malvinka néniék körében megtapasztal, és azzal az életvidámsággal, ahogyan megélik a mindennapjaikat. Megragadó az erő, ahogy a küzdelmeken és a nehézségeken nap, mint nap felülemelkednek.
Tóth László atya felidézte a házaspár 50 évvel ezelőtt, 1969. július 19-én Egerben megkötött polgári, majd néhány nappal későbbi egyházi házasságkötésének történetét, amikor a plébános nagybácsi visszafogottan, csendesen, a világtól elrejtezve áldotta meg a frigyet. Akkor külső körülmények miatt elmaradt a nagy ünneplés, a fehér ruha, a vonulás…
„50 évvel ezelőtt mindez nem adatott meg Malvinka néniék számára, de most megpróbáljuk pótolni. Akkor sok minden elmaradt a külsőségekből, de lehet, hogy sokkal több minden maradt meg abból, ami a lényeg a házasságban. Malvinka néniék életpéldájából láthatjuk, hogy megmaradt a hűség, megmaradt a felbonthatatlanság, megmaradt az egymásért való élet, megmaradt az élet ajándékának befogadása és továbbadása. Mennyi minden megmaradt, mennyi minden gyümölcsözővé vált az 50 éve elhangzott igenből. Amikor kimondták, hogy egymásnak házastársai akarnak lenni és végigkísérni egymást ezen az úton: amelyen lesz fönt és lent, lesz jó és lesz nehéz, lesz öröm és lesz küzdelem. De megfogadták, hogy végigmennek az úton és megvívják a küzdelmet, a jó harcot és segítik egymást az örök élet felé” – fogalmazott Tóth László atya.
Beszéde folytatásában az evangéliumi részben olvasott, sziklára épült házhoz hasonlította a Malvinka néniék házasságát, amit nem tudott összedönteni sem a zápor, sem az ár, sem a süvöltő szélvihar, mert a sziklaalap, amelyre épült, maga volt az Isten, az Isten szeretete.
A prédikáció zárásában Pál apostol szeretethimnuszként is ismert, a korintusiakhoz írt levél 13. fejezetének egyik gondolatát emelte ki Tóth László atya: A szeretet nem szűnik meg soha. (1Kor 13,8). Lehetséges ez? Igen, lehetséges. Mégpedig úgy, ha az ember belekapaszkodik a szeretetnek a soha el nem múló forrásába, aki maga az Isten, aki maga a nagy betűs szeretet. Amikor az életünk belőle forrásozik, amikor benne van az a nagy szilárdság, az a nagy erő, ami kívülről jön és sokszor nem is tudjuk, nem is vesszük észre, de mindig ott van – zárta elmélkedését a plébános.
A szentbeszédet követően az évfordulót ünneplő pár hálát adott és köszönetet mondott az eltelt 50 év ajándékaiért, majd megújították házassági ígéretüket. Tóth László atya megáldotta a karikagyűrűket, melyeket a házastársak újbóli egymás ujjára húztak. Az életükben oly fontos esemény alkalmából emléklapot kaptak ajándékba a plébánostól.
A házasság szentsége kiemelt jelentőséggel bír a katolikus keresztény közösségekben, Egyházunk kiemelten támogatja a házasság intézményét, így szokássá vált, hogy a 25., 50. és 60. házassági évfordulójukat ünneplő párok hálaadó szentmisén mondanak köszönetet egymásért és Isten segítségéért, megújítva korábban tett házassági fogadalmukat.
– Papp Erika –