“Találkozás erőnk forrásával” – Pünkösdi elsőáldozás a Szent György-templomban

Idén pünkösdkor, a szentlélek kiáradásának ünnepén járultak szentáldozáshoz egyházközségünk hittanosai, akik ezen a vasárnap első alkalommal vehették magukhoz Krisztus szent Testét a Szentostya alakjában.

A szertartás az elsőáldozók bevonulásával kezdődött, akik szüleik áldásával kísérve helyeztek el egy-egy szál virágot a Szent György-templom oltáránál. Tóth László atya szentbeszédében az elsőáldozókhoz fordulva az erőforrások mindennapi életünkben betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Rámutatott az anyagi természetű erőforrások szükségességére, majd a lelki természetű erőforrások fontosságát kiemelve úgy fogalmazott, hogy: „Az Úr Jézus gondoskodott arról, hogy legyen az életünkben olyan lelki természetű erőforrásunk is, amelyek segítenek minket az életünk útján. A mai szentmisén két ilyen lelki természetű erőforrással találkozunk. Az egyik pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepe, amikor az Úr Jézus elküldte nekünk a Szentlelket, a harmadik isteni személyt. aki a szeretet Lelkeként óriás erőforrást jelent mindannyiunk életében. Ha igazán szeretünk, akkor a szeretetünkkel sok mindenkit és sok mindent meg tudunk változtatni az életben. Meg tudjuk állítani vele a rossznak, a bűnnek a folyamatát, mégpedig úgy, hogy a rosszra nem rosszal, a bűnre nem bűnnel, hanem szeretettel válaszolunk. A szeretet által megakad a bűn és megváltoztatja az embert és környezetét. Ezért a szeretet is erőforrás. Pünkösdkor a szeretet Lelkét ajándékozza nekünk az Úr Jézus, hogy legyen ilyen erőforrásunk, hogy úgy tudjuk szeretni őt és embertársainkat, ahogyan ő szeret minket” – fogalmazott a plébános atya.

A prédikáció a másik lelki erőforrás, az Eucharisztia, az Oltáriszentség méltatásával folytatódott, melyben első alkalommal részesülnek az elsőáldozók. Az Oltáriszentség Krisztus teste és vére a kenyér és a bor színe alatt. Tóth László atya az elsőáldozókhoz szólva kiemelte: „A mai szentmisében magatokhoz veszitek Jézust, aki titokzatos módon belerejtőzik a kenyérbe és a borba. Számunkra a vele való együttlét óriási erőforrás, hiszen Jézus legyőzte a bűnt és a halált, és ha vele egyesülünk az Eucharisztia szentségében, akkor az ő ereje hatja át az életünket. Ez az erő segít, hogy a jóra törekedve a bűnt kerüljük. Ezért fontos a szentáldozás, melyben nem pusztán arról van szó, hogy eszünk egy kis kenyeret, ami táplálja a testünket. Ami itt történik, az hitünk titka, misztérium, mert itt Krisztus valóban kenyérré és borrá lesz, hogy önmagával tápláljon és erősítsen, mert tudja, hogy szükségünk van erre az eledelre, a vele való együttlétre, mert őnélküle valóban gyöngék és erőtlenek vagyunk, és mert ő valóban erőink forrása.”

Végezetül a hívek közösségéhez intézte jókívánságait a plébános: „Azt kívánom, hogy az Oltáriszentség, Krisztussal való közösségünk valóban mindannyiunk erőforrása legyen. Erősödjön meg a hitetek az Eucharisztiában és minél többször, minél gyakrabban, bátran és boldogan találkozzatok Jézussal a szentáldozásban, hogy valóban megtapasztaljátok, hogy erőt ad és éltet bennünket” – zárta elmélkedését Tóth László atya.

Ezt követően az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmukat, amit korábban a keresztszülők tettek meg helyettük, majd a hat kisiskolás elsőként és először járult a szentáldozáshoz, az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztushoz. Az ünnep szeretetvendégséggel ért véget a templom udvarán.

Fotó: Dremák Albert

– Papp Erika –