Krisztus Király vasárnapja főünnep a Katolikus Egyházban. Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa (1878-1903) az 1900-as jubileumi év alkalmából a XX. század királyának hirdette ki a Megváltót. Világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak a Megváltó emlékezetére, köztük a híres Megváltó Krisztus-szobrot az Andok egyik legmagasabb csúcsán. Az I. világháború után XI. Pius pápa (1922-39) a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén a pápa a Quas primas kezdetű enciklikával rendelte el Krisztus Király ünnepét. Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek elé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére. Az ünnepet a pápa október utolsó vasárnapjára tette, de 1969 óta az utolsó évközi vasárnapon, november végén üljük.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon